Sziasztok kedves blogolvasók! Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az a gondolat, hogy vajon létezik-e teljes gyógyulás, ha egyszer valaki már nagyon belegabalyodott az evészavarba? Lesz majd egyszer megint olyan időszak az életemben, amikor az evéshez való viszonyom ismét normális lesz, és a gondolataim legnagyobb részét nem az tölti ki, hogy mit egyek, és mit ne egyek, mikor egyek, és ki láthat evés közben? Emlékszem, amikor már a főnököm számára is nyilvánvalóvá vált az, hogy anorexiás vagyok, egyszer behívott az irodájába, hogy beszélgessünk. A sors furcsa fintora, hogy korábban ő is anorexiás volt, kórházban is táplálták - ráadásul a születésnapunk is egy napra esett, csak öt év különbséggel - tehát tudta, hogy miről beszél. ...

Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzésem egy kicsit rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy eddig többnyire a sorstársaimnak igyekeztem hasznos tanácsokkal, tippekkel szolgálni, és nekik elmesélni, hogy miken mentem keresztül az elmúlt években, de a legjobb barátnőm sugallatára most azoknak is szeretnék segíteni, akiknek a környezetükben van anorexiával vagy evészavarral küszködő ember. Tudom, hogy végignézni azt, hogy egy ismerősük, barátjuk, családtagjuk milyen kálvárián megy keresztül, nekik legalább akkora lelki teher, mint magának a betegnek, és bár a legtöbb emberben segítő szándék munkálkodik ilyenkor, vannak olyan kérdések, amelyek nagyon negatív hatásokat válthatnak ki az anorexiásokból, a mai blogban ezeket ...

Kedves blogolvasók! Mivel hónapokig nem jelentkeztem és az előző két bejegyzésem talán túl tömény lehetett még azoknak is, akik követtek engem az elejétől kezdve, ezért úgy gondoltam, hogy ma megpróbálok egy kicsit részletesebben irni arról, milyen állomásokon mentem keresztül onnantól kezdve, hogy ismét elkezdtem enni, addig, ahol most tartok. Legelőször is tényleg próbáltam megfogni azt a konkrét pillanatot, amikor úgymond eldöntöttem, hogy elkezdek enni, de nagyon nehéz tetten érni. Amikor idén februárban kaptam a volt főnökömtől egy hivást, aki előző nap látott engem, és nagyon kedvesen, de határozottan megkért, hogy azonnal menjek be kórházba, rendkivül nagy hatással volt rám. Jogosan kérdezhetnétek, hogy vajon miért? Hiszen ...

Sziasztok kedves blogolvasók!! Az előző bejegyzés végén azt éreztem, hogy még rengeteg mindent szeretnék magamból kiirni, szóval akkor most ott folytatom, ahol abbahagytam, mégpedig a falásrohamoknál. Talán kicsit furcsán jön ki, hogy pont egy volt anorexiás lány szentel a naplójában egy külön bejegyzést ennek a témának, de sajnos ez az eddigi beszélgetéseim tanúsága alapján nagyon sokunkkal megtörténik. Bár az előző irományom végén alapvetően két kategóriába soroltam a falásrohamaimat, azóta rájöttem, hogy egy kimaradt. Tehát nálam – különösen azokban az időkben, amikor még nagyon kicsi volt a súlyom, és szó szerint ki voltam éhezve – az volt a leggyakoribb, hogy a nap legváratlanabb pillanataiban rám tört valami pusztitó ...

Kedves Blogolvasók! Tudom, hogy már nagyon régóta nem jelentkeztem, de az utóbbi időben többen is biztattak arra, hogy folytassam a történetemet, ezért most ismét billentyűzetet ragadok, és megpróbálom legalább egy töredékét elmesélni annak, ami azóta történt velem, hogy utoljára blogoltam. Először is: JÓL VAGYOK!! Bár azt hiszem, ez messze nem takarja a valóságot, mert igazából szuperül vagyok, és életem egy olyan rendkivül boldog szakaszához érkeztem, amilyen talán még sohasem volt. Hol is kezdjem?? Szóval a súlyom most már abszolút elérkezett a normális tartományba, és meglátásom szerint jócskán túl is lőttem rajta, és nem mondom, hogy a plusz kilók nem zavarnak (nagyon is), de cserébe annyi mindent kaptam az élettől, hogy nem ...

Sziasztok kedves blogolvasók!

Tudom, rettentően régen volt, amikor utoljára billentyűzetet ragadtam és írtam arról, hogy mi újság velem. Egy csomó dolog történt velem azóta, hogy utoljára jelentkeztem, és nagyon sok minden átalakult az életemben, szerettem volna látni, milyen irányba tartanak a folyamatok. A mai blogbejegyezésemet az ihlette, hogy az evészavaros csoportban felmerült egy pár vélemény, ami engem is elgondolkodtatott. Egy betegségnek általában az árnyoldalairól beszél az ember, a nehézségekről, fájdalmakról, küzdelmekről, arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy miért van "értelme" annak, hogy az embert próbatételek elé állítja az élet. Én hiszek abban, hogy az életünkben semmi sem történik ok nélkül, ezért ...

Sziasztok kedves blogolvasók! Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben olvashattátok, múlt hét pénteken véget ért egy hetes – szuper rövid – kórházi kezelésem, azóta a „kinti világban” igyekszem továbbra is tartani a lendületet. És legnagyobb örömömre, eddig minden nagyon simán megy, a hangulatom továbbra is fantasztikus, hiszek abban, hogy egyfajta áttörést értem el – és még ha csak átmenetinek bizonyul is a kiugrás, máris rengeteg mindent átírt az agyamban. Azáltal ugyanis, hogy elkezdtem enni – és a mérleg alattam már csaknem 36 kilót mutat, ami hihetetlen ahhoz képest, hogy az első blogbejegyzésemnél pár hete még csak 29 kilós voltam – sokkal több fizikai és lelki energiám van. Ami korábban kínkeserves erőfeszítés volt, ...

Sziasztok kedves blogolvasók! A mostani bejegyzésem egy kicsit naplószerű, próbálok mindent részletesen dokumentálni arról, hogy néz ki egy anorexiás beteg kórházi kezelése. Egyrészt a gyakorlati részekre szeretnék kitérni, illetve természetesen az evéssel kapcsolatos érzéseimre és a benyomásaim rögzítésére. Szóval péntek 13-a, reggel 8 óra – hiánytalanul és maradéktalanul megérkeztem az Uzsoki sürgősségi osztályára a betegfelvételre. A háziorvos előre felkészített rá, hogy jó hosszú ideig tart majd a dolog, végül délután fél 1-kor gurított be a betegkísérő a kórterembe. Le a kalappal a barátnőm előtt, aki bevitt, három órát végigvárt és beszélgetett velem, pedig eléggé idegőrlő ennyit ücsörögni tétlenül. ...

Sziasztok kedves blogolvasók! Azt hiszem megint egy kis magyarázattal kell kezdenem, miért ezt a címet választottam a mai bejegyzéshez. Egyrészt mert szerintem Freddie Mercury-é volt a világ egyik legfantasztikusabb hangja, és a mai napig szívfájdalmam, hogy soha nem láthattam őt élőben a színpadon. Amikor 1989-ben felléptek Magyarországon, még túl pici voltam, hogy egyáltalán ismerjem őket, és sajnos azelőtt legyőzte őt a betegség, hogy megismerhettem volna az ő kivételes zenéjét, hangját és azt a rengeteg életerőt és örömöt, amit még betegen is csak úgy sugárzott magából. Másrészt a Show must go on című száma nekem rendkívül sok nehéz élethelyzetben adott energiát ahhoz, hogy menjek tovább, mert nem szabad feladni, még ha ...

Sziasztok kedves blogolvasók! Azon gondolkoztam az utóbbi napokban, hogy én már nem is tartom magam igazán anorexiásnak. Megnézve az alábbi leírást ugyanis nem túlzottan, inkább csak nyomokban ismerek saját magamra. Az idézet egyébként a Wikipédiáról származik, de persze tudom, hogy sokan sokféleképpen leírták már az anorexia lényegét és tüneteit, de most akkor vegyük ezt a példát:

"Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, az evészavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése ( „orexis” = vágy, „ an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban helytelen. Anorexia az orvosi ...