Sziasztok kedves blogolvasók! Azt hiszem először érdemes lenne némi magyarázattal szolgálnom, miért ezt a címet választottam a mai bejegyzéshez. Engedjétek meg, hogy ma egy kicsit személyesebb utazásra hívjalak benneteket a belső világomba, ismerkedjünk meg így látatlanban is :-) Aki ismer engem, az jól tudja, hogy három dologért rajongok igazán, legelőször is az olvasásért. Igazi mindenevő vagyok, amióta megtanultam olvasni, gyakorlatilag minden nyomtatott betűt falok, már 6-7 éves koromban olyan művekkel kísérleteztem, mint a Nero, a véres költő. Imádom a szépirodalmi műveket (Voltaire Candide-jától kezdve, Stendhal Vörös és feketéjén keresztül Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséig vagy az Anna Karenináig), lenyűgöznek a magyar ...

Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzés elkezdése előtt felvillant bennem a jelenet a Mátrix első részéből, amiben Morpheus a tenyerén egy kék és egy piros pirulát kínál Neo-nak. Ha a kék mellett dönt, akkor nem történik semmi, otthon ébred az ágyában, és semmire sem fog emlékezni. Ha viszont a vörös bogyót választja, akkor megtudja, hogy milyen mély is valójában a nyúl ürege, vagyis, hogy a mesterséges intelligenciával rendelkező gépek hogyan tartják rabságban az embereket és csatlakoztatják a hibernáltak agyát kibernetikus csatlakozókkal össze. Ebben a világban az embereket a gépek tenyésztik, azzal a céllal, hogy saját erőforrásként használják őket, a "Terminátorok Duracelle" márkajelzéssel ellátva. Neo természetesen a ...

Sziasztok kedves harcostársak! Mielőtt felvenném újra a történetem fonalát, engedjétek meg, hogy tegyek ismét egy kis kitérőt. Amikor a legelső bejegyzést elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy csak egy poszt lesz belőle, aztán nem lesz több motivációm, ihletem vagy lelkesedésem a folytatáshoz, és szépen hangtalanul eltűnök a süllyesztőben. De valami nagyon megváltozott az elmúlt három napban. Mert megérkeztek az első hozzászólások, rengeteg biztatást és bátorítást kaptam, hogy ne hagyjam abba a firkálást, és sokan mondták, hogy energiát és hitet adok nekik, hogy ők is folytassák az evészavar elleni küzdelmet. Persze önző okai is vannak a blogolásnak; nem tagadom, hogy mennyire felszabadító és szinte terápiás jellegű ...

Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzésemet szeretném egy nyálas résszel kezdeni, szóval aki nem rajong a szentimentális érzelemnyilvánításokért, az nyugodtan görgessen le a következő bekezdéshez. Két napja indítottam el a blogot, és nagyon meghatott, hogy máris rengetegen vették a fáradtságot, hogy végigolvassák a kis mini novelláimat, sokan biztattak a folytatásra és hitet adtak ahhoz, hogy van értelme tovább írogatni a hányattatásaim történetét. Mert nem csak nekem terápiás jellegű, hogy kiírhatom magamból a gondolataimat, hanem másoknak is segít abban, hogy folytassák az evészavar elleni küzdelmet. Szóval már csak miattatok is ígérem, hogy nem fogok eltűnni a virtuális térben és rendszeresen igyekszem kiegészíteni a ...

Sziasztok kedves blogolvasók! Nem számítottam rá, hogy már a legelső bejegyzés után kapok kommenteket, marha jó az a megerősítés, hogy van, aki együttérzéssel kezdte el olvasni a történetemet. Ha másnak tudok egy kis lelki könnyebbséget, vagy plusz energiát adni a további küzdelmekhez, az nagyon boldoggá tesz. Tehát arra gondoltam, hogy ebben a második bejegyzésben megpróbálom végigvenni, hogy az elmúlt három év során honnan próbáltam segítséget kérni ahhoz, hogy legyőzzem a betegséget. 

Először is fontos leszögezni, hogy nagyon hosszú ideig tartott, amíg elismertem, hogy baj van... Egy ideig hárítottam, hogy csak egy kicsit kevesebbet eszem, ami teljesen normális, hogy egy szakítás után elmegy az ember étvágya, és az sem gáz, ...

Oké, először is az életemről néhány számadat tükrében: 32 éves vagyok, jelenleg nagyjából 29 kiló és 176 centi magas. Higgyétek el, nem túl jó kombináció - na persze nem lenne vele semmi baj, csak a súlyt kellene már egy kicsit feljebb vinni. Nem tudom, hogy milyen célból indítom ezt a blogot három évvel azután, hogy elkezdődött nálam az anorexia. Fogalmam sincs, meddig tart ki a lelkesedés, az is lehet, hogy egy-két bejegyzés után eltűnök majd a süllyesztőben. De egyrészt terápiás célból teszem, másrészt azért, hogy más anorexiások se érezzék azt, hogy a szenvedéseikkel egyedül vannak. Azt mondják, hogy amikor a legnagyobb bajban van az ember, jó érzéssel tölti el, ha másokon segíthet, alapvetően ez is a célom. Szeretném ...